Ivádi blog

Kedves Munkatársak!

Ma egy rémhír szaladt végig az irodákon, miszerint az étkezési hozzájárulás összegét a pénztelenség miatt tíz ezer forintról ötezerre csökkentjük. Mint az ilyenkor szokásos, mindenki bűnbakokat keresett, illetve mindenkinek volt egy sokkal jobb ötlete a megtakarításokhoz.

Sajnos a dolgozók szinte semmilyen tájékoztatást nem kapnak arról, hogy éppen milyen anyagi helyzetben áll a "közös", így felkészülni sem lehet semmilyen változásra.

Hát akkor nézzük hogy állunk most.

Hosszú idő alatt fölépítettek/fölépítettünk valamit aminek évről évre gyarapodnia, fejlődnie kellene, de sajnos olyan mértékben csökken egyik évről a másikra az állami támogatás, hogy azt szinte követni is alig tudjuk. Nem hogy fejlődésről nem beszélhetünk, de még a szinten tartás is álomvilágnak számít. Sokan hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a mi kis világunkat egy burok veszi körül, a polgármesteri hivatalunk szent és sérthetetlen és mi belülről, a jó meleg irodákból szemléljük végig amint odakinn minden összeroskad.

Már tavaly is láttuk, hogy ha minden marad a régiben, akkor nem tudjuk fenntartani a hivatalt úgy ahogy eddig, hiszen a megnövekedett kiadások mellett csökkent a bevételünk. Az, hogy 2006-ban az öt település többsége jelentős tartozással zárta az évet már előrevetítette azt, hogy idén hozzá kell nyúlnunk a költségvetéshez. Javaslat rengeteg volt a megszorításokra, de egyetlen egy sem lett elfogadva. A költségvetés tárgyalásánál az összes képviselő előtt konkrétan megkérdeztem a Jegyző urat is és a pénzügyi vezetőt is, hogy az a költségvetés amit éppen el fogunk fogadni tartható-e, tudják-e a települések fizetni a részüket.  A válasz határozott NEM volt, ennek ellenére szinte módosítás nélkül elfogadták azt (mi ivádiak ellene szavaztunk, ezért nem használom a többes szám első személyt) Az már csak idő kérdése volt, hogy mikor és milyen drasztikusan kell majd beavatkoznunk az eseményekbe, ha már tarthatatlanná válik a helyzet. Ez pedig elkerülhetetlen lesz. Ivádnak akkor is folyamatosan nőne a hiánya, ha a közösbe egyetlen forintot sem kellene befizetnünk!

Nem értek egyet azzal, hogy a dolgozók juttatásához nyúljunk hozzá elsőként. Először faragjunk le minden nélkülözhető dolgot és ha nem elég akkor kell tovább lépni. Nézzünk egy-két példát. Szükségünk van-e autóra? A válaszom: igen. Ha választanom kell, hogy az autó maradjon, vagy a dolgozók étkezési hozzájárulása ne csökkenjen, akkor a válaszom: nem kell autó. Szükségünk van laborra? Igen, hiszen mindenkinek sokkal kényelmesebb és egyszerűbb az élete, hogy nem kell Egerbe mennünk. Ha választanom kell, akkor menjen a labor is. (lehet, hogy ez nem lesz kérdés, mert a vizitdíjból fenntartható lesz)

Azt mondjátok, hogy miért nem mondanak le a képviselők a tiszteletdíjukról?! Igazatok van, ott is lehetne spórolni. Csak attól még nem oldódna meg a "közös" problémája. Nálunk Ivádon ha ezt a pénzt megspórolnánk, akkor csökkentenénk vele a hiányunkat, illetve mérsékelnénk a növekedését, de még akkor sem tudnánk többet beadni a közösbe, mert hiába tartozom kevesebbel, ha a kevesebbet sem tudom megadni mert nincs pénzem. Persze jogos a kérdés, hogy ha ott nem spórolunk, mert úgyis mindegy, akkor a ti pénzetekhez miért akarunk hozzányúlni, az miért nem mindegy. Én egyetértek, szerintem ne nyúljunk hozzá az étkezési hozzájáruláshoz se, majd csak lesz valahogy, ha pedig mégsem vezetne ez sehová, akkor boruljon ki mielőbb a bili, ne görgessük és halmozzuk a tartozásunkat hónapról hónapra.

Én személy szerint, de szerintem az egész ivádi testület nevében is kijelenthetem, hogy mi a megszorítás ellen fogunk szavazni. Rajtunk nem múlik majd.

Még valami. Tessék itt nyugodtan elmondani a véleményeteket, itt nem kell hozzá a neveteket adni. Írjátok le a javaslataitokat amit szóban elmondtatok, el fogja rajtam kívül olvasni majdnem mindenki akinek szánjátok az üzeneteket.

Mostanában az a nagy kérdés a híradók elején, hogy ki fogják-e tűntetni Horn Gyulát, vagy sem.

A képen látható kitűntetés a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje. Ezt kapná Horn Gyula Miniszterelnök Úr. Igen, tudom, hogy van polgári és katonai típus és én a katonait jelenítettem meg, de ez nem véletlen. Munkásságát katonaként kezdte, 56-ban pufajkásként védte a rendet.

Talán a fiatalságomnak köszönhetően engem másként érintenek az 56-os események. Tudom, tanultam, tanították, hogy ma egészen más világban élhetnénk ha akkor nem verik le a forradalmat, de sajnos leverték, ahogy a trianoini békeszerződést is aláírták és ahogy például (mert szinte minden történelmi eseményt megemlíthetnénk, hiszen ha máshogy alakult volna a múltban egy dolog, akkor most máshogy élnénk) I. Béla halva maradt az összedőlt trónja alatt. Én csak azt tudom, hogy akik meghiúsították a forradalmat 50 évvel ezelőtt, akik Trianonig juttatták az országot és aki nem megfelelő módon építette fel az ominózus trónt azokkal szemben vagy mások éljenek szankciókkal, vagy ennek hiányában saját maguk vonják le a következtetéseket. Az azonban vérlázító, ha ezt a pocsék ácsot később kinevezik főépítésznek, majd szentté próbálják avattatni.

Próbálok objektív maradni, ezért nem mondok olyat, hogy Horn Gyula egy rongy ember. Ez ugyanis nagyon relatív dolog. Az egykori elvtársak és az 56-ban hatalmon lévő pártfunkcionáriusok szemszögéből a legjobb, leglojálisabb, legmegbízhatóbb bajtárs, míg a barikádok túloldalón állók szemében hazaáruló, senkiházi ember. Még csak azt sem mondhatom, hogy ne lett volna elvhű, hiszen akkor, annak a rendszernek a szolgálatára esküdött fel és végezte szorgosan a munkáját, például gyökereiben irtották a demokrácia csíráit. 

Én csak annyit tudok, hogy most demokrácia van, azaz fordult a kocka. Most ők kellene, hogy közellenségek legyenek, rendszerellenesnek kellene őket titulálnunk. Miattunk tartunk ott ahol tartunk. Ehelyett miniszterelnök lehetett, most pedig állami kitűntetésre javasolják. Jobban mondva javasolja az egyik volt kommunista a másikat.

Elvtelen ember az, aki a kommunizmusban ugyanolyan mellszélességgel tudta az akkori rendszert szolgálni mint a mostanit, ami gyökeres ellentéte annak. Köpönyegforgatók. Sokkal többre becsülöm azokat akik azt mondják ma, hogy ők akkor vezetők voltak, de megbukott a rendszer így félreálltak, mert egy ember nem szolgálhat egyszerre két urat, ők megmaradnak a szívük mélyén kommunistának. Nem is igazán haragszom rájuk, ők is a rendszer áldozatai, most fizetik annak az árát, hogy a sötét oldalra álltak.

Attól viszont borsódzik a hátamon a liba, amikor az MSZP vezetői kikérik maguknak ha kommunistáknak tituláljuk őket, de a nagygyűlésen az internacionálét éneklik a színpadon. Többek között az a két ember is amelyik közül az egyik most kitűntetné a másikat.

A szocialistákkal nincs semmi bajom, ez csak egy ideológia, amiről tartalmas vitákat lehet folytatni.  Azokkal az emberekkel akik ma a szocialistákat képviselik, akik szocialistáknak mondják magukat már annál több. 

Ha én alakítanék egy pártot, akkor a programom első pontja az lenne, hogy az összes vezetőt átvilágítanánk (ez többnyire már meg is történt) és aki vezető volt a kommunizmusban azt minden hatalomtól megfosztanám (az anyagi felelősségre vonásról most nem beszélek), megtisztítanám a közéletet attól a szellemiségtől ami visszahúzza az országot, ami miatt ott kullogunk a hozzánk hasonló, ex-kommunista országok mögött a sorban. Ettől még lenne bal oldal, csak tiszta múltú, valódi értékeket képviselő, a kommunizmus férgétől meg nem rágott testű emberek képviselnék.

Mint az ismeretes Pétervására 1989-től város és nem falu (2500 lakos). Nagyon sok település szeretne város lenni az országban, mert városnak lenni sokkal jobb mint falunak. Több pénzt ad az állam és egészen más (lényegesen jobb) megítélés alá esnek rengeteg helyzetben. Persze vannak apró hátrányok is, de ezek elenyészőek. Ha például valaki (mint Pétervására) körzetigazgatási központ is akar lenni, akkor olyan dolgokat is vállal, mint okmányiroda, építésügyi hatóság, gyámügyi hivatal fenntartása. Ezek egy részére külön állami normatívát kap, de ennél sokkal ügyesebben is ki lehet jönni az egészből, mondjuk ha a társközségekkel is kifizettetjük a kiadások egy részét, mintha az az ő feladatuk is lenne. Így aztán az okmányirodán, a gyámügyön és az építésen (továbbiakban: körzetigazgatási feladatok) dolgozók bérét öten fizettük egészen 2004-ig amikor is betelt a pohár (vagy inkább ez végre valakinek szemet szúrt)és ennek sikerült véget vetnünk. Nekem egy kicsit rosszul esik, hogy Pétervására azt sem mondta, hogy bocsánat, ezt nem kellett volna, vagy legalább annyit, hogy köszönjük az eddigi hozzájárulást. Sok-sok milliót vet így ki az évek alatt Ivád (és még többet a többi település) zsebéből! (Itt megjegyzem, hogy amikor az óvodánkkal az iskolához szerettünk volna tagozódni és kértem, hogy a plusz költségeket álljuk közösen akkor az egyik pétervásárai képviselő azt mondta, hogy röhögő görcsöt kapott amikkor azt olvasta, hogy Péterke is fizessen egy olyan dologba amihez semmi köze! - ez az igazi arcátlanság!)
Szóval most már nem fizetjük közösen a fizetéseket, de a rezsit azt igen. Hogy miért? Mert az összes település összes képviselője így szavazott, kivéve az ivádiakat. Hogy miért így szavaztak? Remélem megírják ide a hozzászólásokhoz.
Egy kicsit engedjék meg, hogy továbbmenjek ennél. Tehát van egy közös irodaházunk, ahol az irodák majd felét a körzetigazgatási feladatok foglalják el ami csak Pétervásárát illeti, minket nem. Szerintem nem csak a rezsijüket kellene maguknak (Péterkének) állnia, hanem ha egy kicsit is üzleti szemmel nézzük a dolgot akkor bérleti díjat kellene fizetniük a társulásnak. (ezen felvetésemen hangosan kacagtak a péterkei képviselők)
Végül egy utolsó adalék Pétervására szemléletéhez: amikor szóba került, hogy a körzeti irodák fizessék maguk a rezsijüket, akkor megnézték, hogy a teljes épület alapterületéhez képest az irodák hány százalékot foglalnak el, így kijött 18%, tehát a rezsiköltségekhez maximum ilyen mértékben kívánnak hozzájárulni (végül ezt sem kellett). Gyors számítást végeztem és arra jutottam, hogy a többi iroda a teljes alapterület kb. 30%-át teszik ki. A többi folyosó, lépcső, mellékhelység, stb. Ezek szerint ők ezeket nem kívánják használni. Esetleg fordítsuk meg a dolgot és mondjuk azt, hogy a társult polgármesteri hivatal az épület egyharmadát használja, mi kifizetjük a rezsi egyharmadát, a többit Pétervására a körzeti igazgatás miatt. De mi ilyet nem mondunk. Azért, mert mi igyekszünk tisztességesen állni a dolgokhoz.

Annak idején még én is jártam Ivádon óvodába. Annak már több mint 30 éve. Eddig nem volt semmi gond vele...

Az elmúlt évek politikai ámokfutásának köszönhetően be kellett zárnunk 2002-ben az iskolát, majd 2004-ben bezárták a postát és idén terítékre került az óvodánk. Első lépésként nem a megszűntetésről van szó, az ovi működhet tovább nyugodtan, de egy olyan kis település mint Ivád nem tarthat fenn önállóan intézményt, még akkor sem ha az teljes kapacitással működik (nálunk ugyanis 25 a névleges befogadóképesség amitől 10%-ban nyugodtan eltérhetünk, így jelenleg 27 gyermekünk van az oviban) különben elesünk az ÖNHIKI (önhibáján kívül nehéz gazdasági helyzetbe került településeknek járó kiegészítő támogatás) egy jelentős részétől, amit nem engedhetünk meg magunknak.

Szóval keresni kell egy másik települést amelynek van olyan óvodája, vagy iskolája amely fogad bennünket mint tagintézményt.

Logikus gondolatként rögtön Pétervására jött szóba, mind a három csatlakozni kívánó település (Erdőkövesd, Váraszó, Ivád) képviselőtestülete meg is hozta a döntést ezzel kapcsolatban. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy ez rendben van, de mivel a pétervásárai ovi csoportlétszáma és egyben a gyermekek száma is megnő ezért az eddigi vezető már nem foglalkozhat a továbbiakban saját maga is a lurkókkal, neki úgy nevezett független vezetőnek kell lennie. Az ő eddigi munkáját a csoportszobában át kell vennie valakinek, ezért fel kell venni egy új óvónőt. Pétervására azt mondta, hogy ezt természetesen a három tagintézménynek kell állnia, hiszen miattunk kell létszámot bővíteni. Valami logika van benne, de úgy összességében elég furán hangzik, hogy a péterkei óvónőnek Ivád, Váraszó és Erdőkövesd fizeti a bérét, ráadásul az intézményvezető azért továbbra is a pétervásárai ovit irányítja elsősorban és nem a leendő tagintézményeket, az új munkatárs pedig a péterkei gyerekekkel foglalkozik. Úgy gondoltam volna, hogy igazságosabb lett volna ha ők is beszállnak a finanszírozásba, de mint azt tudjuk előbb ittak volna nagy kortyokban savat mintsem valami olyat fizessenek ami másra átlőcsölhető.

Mivel elég pocsék volt az egész döntés előkészítése és hirtelen többletkiadásokkal néztünk szembe elkezdtem gondolkodni más lehetőségeken is. Mivel több száz helyen az országban az iskolához tagozódott az ovi így jött az isteni szikra, hogy miért ne tegyük mi is ezt, hiszen akkor nincs extra kiadás. Igen ám, de az iskolaigazgatónk kihasználandó az adódó helyzetet úgy döntött, hogy akkor most kiharcol egy plusz adminisztrátort. Saját maga is elmondta, hogy a tagintézmények nélkül is nagyon kellene egy ember, de ha nincs rá keret akkor nélküle is mehetnek az óvodák, megoldják a feladatot. (Itt megjegyzem, hogy évtizedek óta minden papírmunkát a saját intézményvezetőink végeztek el, így lesz ez eztán is, szakmai felügyeletről meg hallani sem akartunk, hiszen tökéletesen elégedettek vagyunk a pedagógusainkkal akik nem szorulnak irányításra, így nem is nagyon értettem a többlet feladatokat, de mindegy)

Szóval ott tartunk, hogy akkor az iskolához is fel kell venni egy embert. Ekkor volt az a halva született ötletem, hogy ha már mindenben együtt vettük ki öten a részünket, akkor ezt is megoldhatnánk együtt. Ennél a pontnál kapott röhögő görcsöt az előbbi témánál már említett, szerintem roppant arcátlan pétervásárai képviselőnk. Persze ha mi a kicsik összefogtunk volna, akkor először a közös történelmében Pétervására is megtudta volna milyen más helyett áldozatot hozni, de erre mi alkalmatlanok vagyunk. Javasoltam, hogy akkor ne vegyünk fel plusz embert, oldják meg az iskolában nélküle a problémát, így nem kerül senkinek semmibe az egész. Ezt is elvetették, aztán elnapoltuk a döntést.

A néhány napnyi szünetben újabb javaslattal álltam elő (mert közben az is kiderült, hogy mivel társulásban látjuk el a jövőben az oktatási feladatot, ezért a kistérségtől lekérhetjük a kiegészítő normatívát, ami Ivád esetében évi 3,2 millió forint. Értik?! Ezt évek óta megkaphattuk volna, de senkinek nem jutott eszébe és bár nem kell ebben egyetértenünk, de ez nem a polgármester feladata lett volna. Valaki, vagy valakik már megint nagyban tojtak a kistelepülésekre a társuláson belül) Közben Erdőkövesd úgy döntött, hogy ők teljesen függetlenül a mi döntésünktől az ovihoz csatlakoznak. Akkor is, ha így egyedül nekik kell majd kifizetni az új kolleganő fizetését. Ehhez nem tudok mit hozzászólni, remélem valaki majd tájékoztatja a lakosságot a választásoknál, hogy milyen könnyedén dobálóztak a milliókkal és erre az sem mentség, hogy a plusz normatívából futja rá, mert a hirtelen jött pénz még nem indokolná a pazarlást (például csökkenthetnék vele a tartozásukat a közös felé). Szóval kitaláltam azt, hogy akkor vegyünk fel egy embert az iskolához, mi kifizetjük a teljes bérét egyedül, de akkor dolgozzon nálunk Ivádon és csak akkor menjen be a suliba, ha a tagintézményekkel való adminisztrációt kell intézni (havi egy-két nap). Ha én állom a fizetését akkor dolgozzon nekem és ne úgy történjen ahogy Erdőkövesd esetében aki kifizeti a bért az oviba, az ember Pétervásárán dolgozik, pétervásárai gyerekekkel, ráadásul még ő is péterkei. Felhívtam telefonon a váraszói polgármestert és kérdeztem, hogy az előterjesztésbe belevegyük-e őket is, vagy ne. Azt mondta, hogy ha itt neki nem kell fizetnie semmit akkor természetesen ő is az iskolához akar tagozódni, úgy írjuk meg a vitaanyagot, hogy ők is benne legyenek.

Gondoltam bemegyek a pétervásárai polgármesterhez egyeztetni és megbeszélni vele, hogy így már nem terheli őket semmilyen költség, legyenek már szívesek rábólintani. Kénytelen voltam végighallgatni az újabb intelmeit, bölcs okfejtéseit, szigorú tekintetű dorgálásait, miközben azon gondolkodtam, hogy honnét vesz annyi önbizalmat, hogy más polgármestereket oktasson ráadásul úgy, hogy még csak sikeresnek sem mondhatja magát, de nem szóltam egy szót sem mert el kellett érnem, hogy mellettünk szavazzanak. A végén azt mondta, hogy ő ugyan nem fogja megszavazni, de a testülete valószínűleg igen és a véleményét az ülésen is el fogja mondani. Bravo.

Szóval eljött a testületi ülés. Érveltem a határozati javaslat mellett, hogy ez senkinek nem kerül semmibe, a plusz munkaerő is megoldódott, nekünk viszont Váraszóval egyetemben nagyon fontos, hogy minél kedvezőbben tagozódjunk. Az első aki szót kért a váraszói kolléga volt aki bejelentette, hogy ők is az ovihoz tagozódnak, mégpedig azért, mert (most figyeljenek!) megtanulta az üzleti életben, hogy ingyen nincsen semmi, így inkább kifizeti az óvónő bérének ráeső részét. Értik ezt?! Megspórolhattak volna a településüknek félmillió forintot évente, de ő neki ez nem tetszett. Persze szívesen mondtam volna, hogy ha akar, felőlem fizethetett volna az iskolai adminisztrátor fizetésébe is, ha ettől nyugodtabb az üzleti lelke, de ehhez az kellett volna, hogy ne az ülésen szembesüljek a fejleményekről. Illett volna előtte értesítenie az álláspontja megváltozásáról, mert én meg azt tanultam meg az üzleti életben, hogy ha valaki mond valamit akkor ahhoz tartja magát, vagy időben szól az új helyzetről, különben hitelét veszíti a partnerek előtt. Ennél még szebb, hogy ennek tudatában már azt sem szavazták meg, hogy Ivád egyedül tagozódjon az iskolához, pedig ez továbbra sem került volna senkinek semmibe. Erdőkövesd sem szavazta meg, pedig egy-két hónappal korábban amikor az iskolájukkal tagozódtak ugyanígy akkor szó nélkül mindenki feltette nekik a kezét, hiszen senkinek nem került semmibe, a plusz költségeket magukra vállalták (ahogy mi is tettük volna most). Ebben sem találom a logikát és a tisztességet, de ez az ő dolguk. Pétervására egyetlen képviselője sem állt mellénk, pedig nekik sem került volna egyetlen forintjukba sem a változtatás. Köszönjük a jóindulatot! Kisfüzes tartózkodott.

Így maradt nekünk is a pétervásárai óvoda, hacsak nem jeleneik meg jóságos település polgármestere aki azt mondja: megértem a helyzetet, gyere hozzánk, mi szívesen fogadunk.