.jpg)
Kedves Munkatársak!
Ma egy rémhír szaladt végig az irodákon, miszerint az étkezési hozzájárulás összegét a pénztelenség miatt tíz ezer forintról ötezerre csökkentjük. Mint az ilyenkor szokásos, mindenki bűnbakokat keresett, illetve mindenkinek volt egy sokkal jobb ötlete a megtakarításokhoz.
Sajnos a dolgozók szinte semmilyen tájékoztatást nem kapnak arról, hogy éppen milyen anyagi helyzetben áll a "közös", így felkészülni sem lehet semmilyen változásra.
Hát akkor nézzük hogy állunk most.
Hosszú idő alatt fölépítettek/fölépítettünk valamit aminek évről évre gyarapodnia, fejlődnie kellene, de sajnos olyan mértékben csökken egyik évről a másikra az állami támogatás, hogy azt szinte követni is alig tudjuk. Nem hogy fejlődésről nem beszélhetünk, de még a szinten tartás is álomvilágnak számít. Sokan hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a mi kis világunkat egy burok veszi körül, a polgármesteri hivatalunk szent és sérthetetlen és mi belülről, a jó meleg irodákból szemléljük végig amint odakinn minden összeroskad.
Már tavaly is láttuk, hogy ha minden marad a régiben, akkor nem tudjuk fenntartani a hivatalt úgy ahogy eddig, hiszen a megnövekedett kiadások mellett csökkent a bevételünk. Az, hogy 2006-ban az öt település többsége jelentős tartozással zárta az évet már előrevetítette azt, hogy idén hozzá kell nyúlnunk a költségvetéshez. Javaslat rengeteg volt a megszorításokra, de egyetlen egy sem lett elfogadva. A költségvetés tárgyalásánál az összes képviselő előtt konkrétan megkérdeztem a Jegyző urat is és a pénzügyi vezetőt is, hogy az a költségvetés amit éppen el fogunk fogadni tartható-e, tudják-e a települések fizetni a részüket. A válasz határozott NEM volt, ennek ellenére szinte módosítás nélkül elfogadták azt (mi ivádiak ellene szavaztunk, ezért nem használom a többes szám első személyt) Az már csak idő kérdése volt, hogy mikor és milyen drasztikusan kell majd beavatkoznunk az eseményekbe, ha már tarthatatlanná válik a helyzet. Ez pedig elkerülhetetlen lesz. Ivádnak akkor is folyamatosan nőne a hiánya, ha a közösbe egyetlen forintot sem kellene befizetnünk!
Nem értek egyet azzal, hogy a dolgozók juttatásához nyúljunk hozzá elsőként. Először faragjunk le minden nélkülözhető dolgot és ha nem elég akkor kell tovább lépni. Nézzünk egy-két példát. Szükségünk van-e autóra? A válaszom: igen. Ha választanom kell, hogy az autó maradjon, vagy a dolgozók étkezési hozzájárulása ne csökkenjen, akkor a válaszom: nem kell autó. Szükségünk van laborra? Igen, hiszen mindenkinek sokkal kényelmesebb és egyszerűbb az élete, hogy nem kell Egerbe mennünk. Ha választanom kell, akkor menjen a labor is. (lehet, hogy ez nem lesz kérdés, mert a vizitdíjból fenntartható lesz)
Azt mondjátok, hogy miért nem mondanak le a képviselők a tiszteletdíjukról?! Igazatok van, ott is lehetne spórolni. Csak attól még nem oldódna meg a "közös" problémája. Nálunk Ivádon ha ezt a pénzt megspórolnánk, akkor csökkentenénk vele a hiányunkat, illetve mérsékelnénk a növekedését, de még akkor sem tudnánk többet beadni a közösbe, mert hiába tartozom kevesebbel, ha a kevesebbet sem tudom megadni mert nincs pénzem. Persze jogos a kérdés, hogy ha ott nem spórolunk, mert úgyis mindegy, akkor a ti pénzetekhez miért akarunk hozzányúlni, az miért nem mindegy. Én egyetértek, szerintem ne nyúljunk hozzá az étkezési hozzájáruláshoz se, majd csak lesz valahogy, ha pedig mégsem vezetne ez sehová, akkor boruljon ki mielőbb a bili, ne görgessük és halmozzuk a tartozásunkat hónapról hónapra.
Én személy szerint, de szerintem az egész ivádi testület nevében is kijelenthetem, hogy mi a megszorítás ellen fogunk szavazni. Rajtunk nem múlik majd.
Még valami. Tessék itt nyugodtan elmondani a véleményeteket, itt nem kell hozzá a neveteket adni. Írjátok le a javaslataitokat amit szóban elmondtatok, el fogja rajtam kívül olvasni majdnem mindenki akinek szánjátok az üzeneteket.
Utolsó kommentek