Mostanában az a nagy kérdés a híradók elején, hogy ki fogják-e tűntetni Horn Gyulát, vagy sem.
A képen látható kitűntetés a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje. Ezt kapná Horn Gyula Miniszterelnök Úr. Igen, tudom, hogy van polgári és katonai típus és én a katonait jelenítettem meg, de ez nem véletlen. Munkásságát katonaként kezdte, 56-ban pufajkásként védte a rendet.
Talán a fiatalságomnak köszönhetően engem másként érintenek az 56-os események. Tudom, tanultam, tanították, hogy ma egészen más világban élhetnénk ha akkor nem verik le a forradalmat, de sajnos leverték, ahogy a trianoini békeszerződést is aláírták és ahogy például (mert szinte minden történelmi eseményt megemlíthetnénk, hiszen ha máshogy alakult volna a múltban egy dolog, akkor most máshogy élnénk) I. Béla halva maradt az összedőlt trónja alatt. Én csak azt tudom, hogy akik meghiúsították a forradalmat 50 évvel ezelőtt, akik Trianonig juttatták az országot és aki nem megfelelő módon építette fel az ominózus trónt azokkal szemben vagy mások éljenek szankciókkal, vagy ennek hiányában saját maguk vonják le a következtetéseket. Az azonban vérlázító, ha ezt a pocsék ácsot később kinevezik főépítésznek, majd szentté próbálják avattatni.
Próbálok objektív maradni, ezért nem mondok olyat, hogy Horn Gyula egy rongy ember. Ez ugyanis nagyon relatív dolog. Az egykori elvtársak és az 56-ban hatalmon lévő pártfunkcionáriusok szemszögéből a legjobb, leglojálisabb, legmegbízhatóbb bajtárs, míg a barikádok túloldalón állók szemében hazaáruló, senkiházi ember. Még csak azt sem mondhatom, hogy ne lett volna elvhű, hiszen akkor, annak a rendszernek a szolgálatára esküdött fel és végezte szorgosan a munkáját, például gyökereiben irtották a demokrácia csíráit.
Én csak annyit tudok, hogy most demokrácia van, azaz fordult a kocka. Most ők kellene, hogy közellenségek legyenek, rendszerellenesnek kellene őket titulálnunk. Miattunk tartunk ott ahol tartunk. Ehelyett miniszterelnök lehetett, most pedig állami kitűntetésre javasolják. Jobban mondva javasolja az egyik volt kommunista a másikat.
Elvtelen ember az, aki a kommunizmusban ugyanolyan mellszélességgel tudta az akkori rendszert szolgálni mint a mostanit, ami gyökeres ellentéte annak. Köpönyegforgatók. Sokkal többre becsülöm azokat akik azt mondják ma, hogy ők akkor vezetők voltak, de megbukott a rendszer így félreálltak, mert egy ember nem szolgálhat egyszerre két urat, ők megmaradnak a szívük mélyén kommunistának. Nem is igazán haragszom rájuk, ők is a rendszer áldozatai, most fizetik annak az árát, hogy a sötét oldalra álltak.
Attól viszont borsódzik a hátamon a liba, amikor az MSZP vezetői kikérik maguknak ha kommunistáknak tituláljuk őket, de a nagygyűlésen az internacionálét éneklik a színpadon. Többek között az a két ember is amelyik közül az egyik most kitűntetné a másikat.
A szocialistákkal nincs semmi bajom, ez csak egy ideológia, amiről tartalmas vitákat lehet folytatni. Azokkal az emberekkel akik ma a szocialistákat képviselik, akik szocialistáknak mondják magukat már annál több.
Ha én alakítanék egy pártot, akkor a programom első pontja az lenne, hogy az összes vezetőt átvilágítanánk (ez többnyire már meg is történt) és aki vezető volt a kommunizmusban azt minden hatalomtól megfosztanám (az anyagi felelősségre vonásról most nem beszélek), megtisztítanám a közéletet attól a szellemiségtől ami visszahúzza az országot, ami miatt ott kullogunk a hozzánk hasonló, ex-kommunista országok mögött a sorban. Ettől még lenne bal oldal, csak tiszta múltú, valódi értékeket képviselő, a kommunizmus férgétől meg nem rágott testű emberek képviselnék.
Utolsó kommentek