Hollandok költöztek Ivádra. A minap meglátogatta őket néhány barátjuk, és én is éppen átszaladtam hozzájuk egy kis répatortával, amit a feleségem sütött, amikor is a következő helyzet alakult ki. A bemutatkozás után megkérdezték, hogy mivel foglalkozom, mire azt válaszoltam, hogy Ivád polgármestereként dolgozom. Elhallgattam, hogy országgyűlési képviselő is vagyok, mert szégyelltem azt. A titkom nem maradt sokáig az enyém, hiszen a hollandok kiegészítették a mondandómat és elárulták nekik, hogy bizony részese vagyok a magyar törvényhozásnak is. Első reakcióként rögtön hozzátettem, hogy független vagyok, semmi közöm azokhoz a törvényekhez, amelyekkel tele van a világsajtó (és azokhoz sincs amelyekkel nem foglalkozik mindenki, de legalább annyira a diktatúrát építik, mint a médiatörvény).
Belemélyedtünk a beszélgetésbe. Meséltem nekik a mai magyar politikai helyzetről, a Fidesz kétharmadáról, az Alkotmánybíróságról, a sztrájktörvényről, a magánnyugdíjpénztárakról, a Költségvetési Tanács megszüntetéséről, az ÁSZ új vezetőjéről, a Köztársasági Elnökünkről, és még ki tudja miről. Egyre csak szörnyülködtek, majd fintorogva megkérdezték, hogy ismerem-e azokat a fideszes képviselőket, akik ezeket a törvényeket megszavazták, és ha igen, akkor milyen emberek ők, vannak-e szarvaik, gonosz-e a tekintetük, esetleg sebes-e a nyelvük a sok talpnyalástól.
Egy pillanatra elakadt a szavam. Igen, ismerem őket. Ismerem a Pistát, a Zsoltot, az Imrét („és valahány név a naptárban”), nagyon sokat tudok arról, hogy honnan származnak, hány gyermekük van, és hogy miként tanították meg őket biciklizni, mikor voltak éppen betegek, hogy hol és mit vásároltak karácsonyra. Kijelenthetem, hogy legtöbbjük nagyon szimpatikus ember, akikkel szívesen beszélgetek a folyosón, és néha még egy sörre is beülünk valahová.
Ez elhomályosítja a látásomat, hiszen elfelejtem őket, mint csoportot jellemezni, mert amihez most segítő kezet adnak, az szinte megbocsáthatatlan bűn. Azt tudom, hogy könnyű magyarázatot találni egyes cselekedeteinkhez, ők például annyira haragszanak a szocialistákra, hogy minden jó, ami nekik nem tetszik, de ezzel maximum magukat áltathatják. A szocialisták valóban katasztrofálisan kormányoztak, de a fideszeseknek nem ez a legfájóbb, hanem, hogy kétszer (sőt háromszor) is legyőzték őket. Semmi sem drága tehát, hogy soha többé ne kerülhessenek hatalomra, úgy gondolnak rájuk, mint akiknek szarvuk van, gonosz a tekintetük, és sebes a szájuk.
Arra pedig talán majd évek múlva döbbennek rá, hogy a demokráciát megcsúfolva egy diktatúra kiépítését segítették. Nem, nem azok teszik ezt, akik a Fideszt kétharmadhoz segítették, velük takarózni már szinte nevetséges, hanem ők, a Pisták, a Zsoltok és az Imrék, akiknek egyszer ezért felelniük kell. Mert eljön az idő, amikor a Fidesz hatalma is megroppan, attól tartok Orbán Viktor sem fog örökké élni, és akkor majd jogosan keresik az emberek a bűnbakokat, mert addigra mindenki látni fogja, milyen mélyre süllyedt az ország az önkényuralomban. Lesznek majd főbűnösök, mondjuk egy tucatnyian, és lesznek bűnösök, úgy kétszázvalahányan. Pisták, Zsoltok, Imrék.
Utolsó kommentek