Beszéljünk most az egyik vesszőparipámról, az autóról.Csak első pillanatban tűnhet úgy, hogy mi halmozottan hátrányos helyzetű kistérségben önhibánkon kívül nehéz gazdasági helyzetben lévő település vagyunk akik minden évben pénzt kérnek a működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása címen adható alapból, azaz szegényebbek vagyunk mint a templom egere, mert második pillantásra máris láthatunk egy hivatali autót a (pétervásárai)polgármesteri hivatal előtt parkolni.
Bizony, van egy gyönyörű szép ezüst Toyotánk. Főállású sofőrrel! A villanyszámlánkat nem tudjuk kifizetni, de ehhez sajnos hozzá kell járulnunk, mert az öt település képviselőinek többsége úgy gondolja, hogy ez nem luxus, hanem nélkülözhetetlen minimum amivel rendelkeznünk kell. Az is igaz, hogy soha nem néztek utána annak, hogy ki, mikor és mire használja az autót, egyszerűen csak érzik a lelkük mélyén, hogy nélküle már nem lenne minden a régi.
Próbáltam arról meggyőzni a többieket, hogy legalább a sofőrről mondjunk le (nekem van jogosítványom és szinte soha nem iszom alkoholt, tehát bárhová, bárkihez megyek onnét alkoholos befolyásoltság nélkül jövök ki), de nem jártam sikerrel. (egy kis off topic (nem ideillő téma): néha furcsán néznek rám a kommunizmusban edződött és a mai napig vezető beosztásban maradt elvtársak he bejönnek hozzám a hivatalba, nem kínálom őket rögtön pálinkával, sőt az apróbb utalások után kiderül, hogy még csak nincs is az épületben egy kis házi pálesz a pincéből.)
Próbáltam arról is meggyőzni a többieket, hogy akkor vezessük pontosan: ki, mikor milyen ügyben utazik a kocsival és aztán osszuk szét a költségeket, de mindenki csak annyit fizessen amennyi őt illeti. Ez sem sikerült (belátom én is, hogy ez nehézkes lenne egyébként, de arra jó lenne, hogy a magáncélú használat visszaszorulna).
Próbáltam arról is meggyőzni a többieket, hogy ha szinte élni sem tudnánk az autó nélkül akkor is le kellene mondanunk róla, mivel a dolgozók bérét sem tudjuk finanszírozni, hónapról hónapra növekszik a tartozásunk. Nem sikerült.
Próbáltam arról is meggyőzni őket, hogy legalább egy füzetet vezessünk (a menetlevél erre alkalmatlan) amiben előre be kell írni, hogy ki, mikor, hová menne, mert ellenőrizhetővé válnak a dolgok, valamint nem fordulhatna elő az, hogy el kell mennem Budapestre hivatalos ügyben, megkérdezem, hogy az autó rendelkezésre áll-e és a válasz az, hogy nem, mert Pál Laci elment vele Pestre egy fél órája. Így aztán mehetek a sajátommal, de közben a hivatali kocsi benzinjének is fizetem a rám eső részét.
Korábban itt állt egy jó pár sor arról, hogy azok az emberek akik általában az autót használják mennyire nem tartanak be minimális etikai normákat sem és minden lelkiismeretfurdalás nélkül utaznak olyan helyekre, olyan találkozókra amikhez az önkormányzatoknak semmi közük (persze a költségeket kifizettetik), de nem akartam túlzottan személyeskedni, így inkább kitöröltem.
Mostanában Ivád sokkal többet használja az autót mint eddig, mivel elkezdtük más települések honlapjait is elkészíteni és sokat kell egyeztetésekre utazni. Nem lehet megtagadni tőlünk az autót, hiszen hivatalos ügyben utazunk, ráadásul még bevételt is hozunk a falunak. Jelen pillanatban nekem nagyon tetszik az, hogy mondjuk Erdőkövesd is fizeti azokat az utakat amiből egyedül és kizárólag Ivádnak van haszna. De hát többek között ők találták ki a jelenlegi rendszert, ők nem akartak változtatni rajta. Én kész vagyok akár holnap eladni az autót.
Utolsó kommentek