Kiemelek néhány eseményt Magyarország háború utáni egy-két évének történelméből. Ha akarnak akkor keressenek párhuzamot az akkori események, eszközök és a jelenlegi heves megyei helyzet között.
Bibó István 1945 végétől úgy gondolta, hogy “A magyar demokrácia válságban van”.
1946 végén, 1947 elején talán emlékeznek még rá tanulmányaikból, hogy Nagy Ferenc volt a miniszterelnök aki korábban a Kisgazdapárt főtitkára volt. Helyét a főtitkári székben Kovács Béla vette át aki nem szívesen asszisztált a kommunisták törekvéseihez. Ezért aztán egyik legfőbb ellenségüknek tekintették. Volt akkoriban egy Magyar Testvéri Közösség nevű szervezet, melynek tevékenységét a kommunisták “köztársaság-ellenes összeesküvéssé” nyilvánították, majd a tagoktól zsarolással, kínzásokkal, pszichikai eszközökkel vallomásokat csikartak ki (az ÁVO) Kovács Béla ellen. Ennek alapján kérték a mentelmi jogának felfüggesztését. Miután a nemzetgyűlés (érzékelve a koncepciós per előkészületeit) ezt nem adta meg, a kommunisták 1947 február 25-én letartóztatták szovjetellenes szervezkedés vádjával és a Szovjetúnióba hurcolták.
Látva a szovjetizálást sokan hagyták el ekkor az országot, mint pl. Kovács Imre a Nemzeti Parasztpárt főtitkára, Varga Béla a nemzetgyűlés kisgazdapárti elnöke, Peyer Károly szociáldemokrata vezető, de a legnagyobb döbbenetet Nagy Ferenc emigrálása váltotta ki. Figyeljék az eszközöket! Az éppen Svájcban tartózkodó miniszterelnök 1947 május 30-án döntött így, miután telefonon felhívta a helyettesítésével megbízott kormánytag Rákosi Mátyás. Először megvádolta “köztársaság-ellenes összeesküvésben” való részvétellel, majd felajánlotta neki, hogy lemondása esetén kiengedik családtagjait az országból.
A magukat demokratának álcázó kommunisták valódi szándékáról ezek után már senkinek nem lehetett kételye. Egyébként erre az akcióra még Truman elnök is azt mondta, hogy “gyalázatos” tett volt.
A kommunisták ezek után új választásokat szorgalmaztak, mert úgy gondolták, hogy így a törvényhozó testületben is többséghez juthatnak és persze új választási törvényt fogadtattak el, melyben 10%-kal csökkentették a szavazásra jogosultak számát. Mivel biztosra akartak menni, ezért azt mondták, hogy akik szabadságon vannak azok is szavazhatnak, úgy nevezett kék cédulán, nyomtattak is belőle pár százezret, csoportokat szerveztek akik teherautókon egyik községből a másikra jártak egész nap és mindenhol szavaztak. A szavazatokért már akkor is mindenre képesek voltak! Persze volt pofára esés, mert még mindig nem kaptak többet 22%-nál. Nagy Ferenc távozása után a jól befolyásolható, könnyen irányítható és délelőtt 10 órára általában teljesen részeg Dobi István lett a kisgazdapárt vezetője, majd (Dinnyés Lajos után) Magyarország miniszterelnöke.
1949 augusztus 18-án elfogadták az új alkotmányt, de akkorra már felszámolták a többpártrendszert és minden hatalmat a kommunisták gyakoroltak. A köztársasági elnöki intézményt megszűntették, helyébe a 21 (!) tagú Elnöki Tanács lépett, melynek élén a testület elnöke állt, aki elsőként az a Szakasits Árpád volt aki pártját, a Szociáldemokrata Pártot feláldozta, egyesült a Kommunista Párttal és létrehozták a Magyar Dolgozók Pártját élén Rákosival.
Most, amikor az egyik jobb oldali képviselő a megyei közgyűlésben hirtelen átállt a szocialistákhoz (így lettek 21-en! És választottak elnököt maguk közül), vállalva annak minden következményét, (politikai karrierjének végét, szerintem még a vállalkozására is rányomja ez a tette a bélyegét, az emberek politikai hovatartozás nélkül elítélik tettét és ennek hangot is adnak még nagyon hosszú éveken át), elgondolkodtató, hogy vajon mi késztette rá ezt az embert az árulásra?! Milyen erők kellettek ehhez?! Vajon miért nem tért még haza Magyarországra, miért nem elérhető telefonon?
A kommunizmus nosztalgikus szele fújt át Heves megyén?
Utolsó kommentek